Valami van.
Talán ez a legkevesebb, amit elmondhatunk mindig a körülöttünk lévő világról.
Lehetünk akármilyen helyzetben, unatkozhatunk is akármennyire, ám ha körülnézünk nem mondhatjuk azt, hogy nincs semmi. Tárgyakat látunk, vagy ha azt sem, akkor önmagunkat, de ha arra sincs lehetőségünk, akkor is ott vannak a gondolataink. Gondoljunk, bármire, vagy végső erőfeszítésként a semmire. Akkor is: valami van. Nem a semmi van. Ezt tapasztaljuk egész létünk folyamán. Nem pedig azt, hogy nincs semmi. De mi volna, ha nem lenne semmi? Mi volna, ha csak a semmi volna - vagy még az se?
Emberi agyunkkal a világot tapasztalván könnyedén állíthatjuk, hogy ha semmi volna, akkor az továbbra is semmiként ugyanúgy megmaradna. Miért is véljük ezt a teljesen logikus állítást igaznak? Természetesen azért, mert a tapasztalataink folyton folyvást arra tanítanak, hogy bármilyen dolog csak másik dologból keletkezhet. Soha sem tapasztaljuk azt, hogy valami a semmiből bukkant elő. És a tudomány is ebben erősít meg minket. Az összes megfigyelhető valami a természeti törvények által ok okozati összefüggés szerint létezik. Tehát a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudunk olyat kimutatni, hogy valaminek a semmi volt az oka.
Semmiből tehát csak semmi képződhet, s bár ezt a változást - vagy változatlanságot - nem tudjuk megfigyelni, de az ok-okozat nekünk ezt diktálja.
Amint ezt a "semmiből csak semmi lehet"-et megértjük, máris rácsodálkozhatunk a világra: Akkor miért a valami van, és miért nem semmi? Pedig ez utóbbi, azaz a semmi ugyanolyan logikus! Sőt, talán még logikusabb, hiszen a valami mindig feltételez valamit, tehát kérdéses, hogy ez a valami végső soron miként jöhetett létre. Talán valamilyen világon kívüli "erő" teremtette? Ha ezt tudományos igénnyel nem tudjuk elfogadni, akkor marad számunkra az a megközelítés, hogy a valami mindig is volt.
A sokak által elfogadott s kevesek által megkérdőjelezett "nagy Bumm" elmélet azonban nem ezt állítja. Aszerint volt egy kezdőpillanat, ami előtt idő sem volt, tehát az a fogalom a kezdőpillanatban, hogy "előtte" értelmetlennek nyilvánul. S noha Stephen Hawking szépen elmagyarázta nekünk, hogy ez a kezdőpillanat miért nem a teremtés pillanata, s miként lehetséges az, hogy a világegyetem tér-idő rendszere ebben a pillanatban is folytonos, mégpedig akképpen, hogy nem szükséges keresnünk ebben a 4 dimenziós rendszerben semmiféle szakadást, még az időben sem, ám azért ő is tett egy megjegyzést. Mégpedig azt, hogy bár a világegyetemben nem lehetséges sehol és semmikor se a semmiből való keletkezés, ám a világegyetem egésze ezt mégis megteheti. (A neves fizikus köztudomásúlag szilárdan tagadja, hogy a világot bárminemű felsőbbrendű lény hozta volna létre).
Továbbra is kételyeink vannak azonban a semmiből keletkezéssel kapcsolatban, ugyanakkor továbbra is izgathat minket, hogy miért van valami, ahelyett, hogy a sokkal logikusabb semmi lenne, és persze akkor mi sem léteznénk...
