Nem könnyű - az is lehet, hogy lehetetlen -, de próbáljuk elképzelni, hogy nincs valami. Nincs a körülöttünk lévő világegyetem, tehát ezáltal mi sem vagyunk. Nincs tér, mert felesleges, hiszen nincs mit elhelyezni benne. Idő sinncs, hiszen nem történik benne semmi. Helyette semmi van. Ez utóbbi mondat ellentmondásos. Valójában semmi sincs. Milyen lehet ez?
Nos, kijelenthetjük az eddigi ismereteink alapján, hogy a semmi egy teljesen logikus lét. A semmiből soha sem képződhet valami. Marad a semmi. Pontosabban csak egy következtetésünk marad, ami megállja a helyét: Semmiből csak semmi képződhet. A semmi oka maga a semmi, s ennek a következménye: semmi. Az ok-okozatunk szépen teljesül.
Maradjunk egy picit ennél az ok-okozatnál. Miről is van szó? Emberi gondolkodásunkkal hosszú évezredek alatt felismertük, hogy mindennek van valami oka. S ezt a felismerést, azaz az ok-okozatiságot még el is neveztük: ez a kauzalitás. A világunkat a kauzalitások irányítják. Kíméletlenül átszövi a lét minden pillanatát és minden pontját. Nem tudjuk kikerülni, ez a létnek egy kihagyhatatlan része. Nem véletlen, hogy az emberi gondolkodás fejlődése során rábukkantunk. Az egész tudomány, a tudományos gondolkodás, a tudomány módszertana ezen alapul, azaz a kauzalitás létén, a kauzalitás megkérdőjelezhetetlen érvényesülésén. Ha megkérdőjeleznénk, akkor a logikus gondolkodást, a tudományos módszereket kérdőjeleznénk meg.
Ez a kihagyhatatlan kauzalitás érvényesül tehát a "semmi" világában. Ebben a világban tehát, amelyben semmi sincs, a kihagyhatatlan kauzalitás tartja fenn a semmit. Vagyis valóban nincs semmink, és nem is lesz, amit a kauzalitás biztosít. Vagyis az a törvény, hogy "a semmiből csak semmi lehet".
Valóban nincs semmink? Ha a fentieket elolvassuk, akkor ez a megállapításunk helyes? Tényleg sikerült minden létezőt kiküszöbölni úgy, hogy a semmi elnevezés is csak a nemlétezésnek a megnevezése, hogy egyáltalán a mondandókat meg tudjuk fogalmazni?
Aki így gondolja, az nem ismeri a tudományos gondolkodást. Az nem érti a kauzalitást. Amit ugyanis vázoltunk, azaz a logikus semmit, az sajnos nem maga a semmi! Valamit kifelejtettünk belőle kiszedni. Mégpedig egy létező valamit, egy törvényt, azaz azt, hogy "a semmiből csak semmi lehet". Nem mondtuk azt, hogy annyira semmi ez a semmi, hogy még törvény sincs benne. Sőt, egy nagyon fontos törvényt tartottunk meg, ami biztosítja a semmi megmaradását. Ez tehát nem a teljes semmi!
Az igazi semmiben törvények sincsenek. Még az a törvény sincs, hogy "a semmiből csak semmi lehet".
