Az igazi semmi nem a semmi megléte. Az igazi semmi a nemlétezés. Ez nem tartalmazhat semmilyen tárgyi, és semmilyen gondolati dolgot, s még törvényszerűségeket se!
Az igazi semmire nincs szavunk. A történelmileg kialakult Európai szellemű gondolkodásunknak nem volt szüksége rá. A több évezredes vallásos háttér biztosította azt a felfogást, hogy ha más nem, hát Isten létezik, s az örökké van, tehát mindig van valami. Az ezen kifejlődő gondolkodási mód, majd a tudományos útkeresések által kialakult, s a tapasztalatokra épülő tudományos módszertan a kikerülhetetlen kauzalitással folyton csak azt sugalmazza nekünk, hogy valami csak valamiből lesz, tehát nincs semmi. Amit meg semminek hívunk az sohasem a teljes semmi, hanem jól meghatározható dolgok hiánya.
A keleti gondolkodásban azonban megjelenik az igazi semmi. Ez pedig a Nirvána. A buddhista filozófia, amely a világon mindennek (élőnek, élettelennek, bárminek) lelket tulajdonít, azt tanítja, hogy ez a lélek a vándorlásai során végül elkerülhet a Nirvánába. S ez alatt nem egy helyet ért, hanem egy állapotfélét, valójában a nemlétezést.
Nézzük hát ezt a nemlétet. Amelyben nemhogy még a semmi sincs, hanem még törvény se uralkodik rajta. Nem igaz az az állítás, hogy "a semmiből csak semmi lehet". De ez a kijelentés így pontatlan. Nincs ilyen törvény benne. Vagyis lehet akár az is, hogy a semmiből semmi lesz. De ez nem törvényszerű. Mivel nincs törvény, ezért nincs ami megtiltaná, hogy a semmiből valami legyen. Maradhat persze semmi is, de lehet bármi is. Azt szokták mondani erre az igazi semmire, hogy instabil. S, ha valami lesz, azaz megszűnik semminek lenni, akkor az bármi lehet, bármilyen - akár elképzelhetetlen - dolog is. Erre leginkább a káosz elnevezés illik. Ugyanis nem törvényszerű, hogy törvény is szülessen hozzá. S ez a bármi bármivé lehet, akár visszaalakulhat az igazi semmivé is.
Ha az igazi semmiből bármi lehet, ez a bármiből bármivé való átalakulás a végtelenségig folyhat. Vagyis folyhatna! Ugyanis mincs törvény amely tiltaná, hogy létrejöjjön egy kauzalitás. S létrejöhet egy olyan kauzalitás is, amely önmagát is fenntartja, és rendet vág az esetlegességek káoszában. Ha egy ilyen létrejön, akkor abból nincs visszaút. Mert ha a kauzalitás olyannak születik meg, hogy önfenntartó, azaz lehetetlen, hogy a kauzalitás megszűnjön, akkor az már egy nem kaotikus világ, hanem a kauzalitás, a törvényszerűségek világa.
A mi világunk ilyen, mégpedig abból a fajtából, amelyben nem keletkezhet a semmiből valami. De amint látható, ez az egész keletkezhet az igazi semmiből, hiszen nincs ami ezt megtiltaná.
Azért pontosítsuk egy kicsit a mi világunkban következetesen létező "a semmiből nem keletkezhet valami" törvényt. Ezzel együttjár a "valami csak valamiből keletkezhet" törvény is. Sőt, tulajdonképpen ez a törvény van, bár ez sem szükséges, mert automatikusan teljesül. Ugyanis a mi világunkban nincsen semmi. Mindenütt, mindenkor van valami. Soha nem tudunk sehol a világegyetemben rámutatni arra, hogy: íme itt semmi van. Még kevésbé tudunk mutatni igazi semmit. Ugyanis az csak önmagában létezhet. Az igazi semmi nem létezhet a valamin belül, hiszen akkor mégsem a semmi van (azaz nincs), hanem létezik valami. Az előbb említett "önmagában létezés" is pontatlan, hiszen - ahogyan fentebb már megállapítottuk - az igazi semmi a nemlétezés. De mihelyt van a világ - és láthatjuk, hogy van - az igazi semmi már értelmetlen.
